Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Büntetés és dícséret

2010.03.20
„Minden reggel ugyanaz a cirkusz. Szólok a 10 éves lányomnak, hogy öltözzön már fel, különben mind a ketten elkésünk. Rám sem hederít, csak áll a szekrénye előtt, és azt latolgatja, hogy melyik ruháját válassza. Vagy nem hajlandó megenni a reggelijét, és kakaó helyett teát kell neki csinálnom. Mindegy, hogy miképpen, de folyton húzza az időt. Eleinte türelmes vagyok, napokig vissza tudom fogni magam. Aztán – miután már néhányszor magyarázkodnom kellett az iskolában és a főnökömnek is – robbanok. Üvöltök vele, csak úgy zeng a ház, és eltiltom egy hétre a tévénézéstől. Máskor felpofozom – bár ezt mindig nagyon megbánom. Utána próbálom kiengesztelni, és akkor különösen kedves vagyok hozzá, megteszem, amit kér. Néha aztán könyörgőre fogom, és mindenféle jutalmat ígérek neki, ha időben elkészül. Előbb –utóbb persze ismét robbanok. Tanév eleje óta ez megy.”

A gyermekek nagyon könnyen felfedezik azokat a módszereket, amelyekkel a szüleiket kihozzák a sodrukból. A fenti kislány ezt az iskola előtti időhúzással tudta elérni. Édesanyja többféle módszert is megpróbált a probléma kiküszöbölésére, de egyik sem működött. Vajon miért nem?

Nem kérdezte meg például a gyermeket, hogy van-e valami, amiért nem szívesen megy az iskolába. Esetleg bántják? Vagy tantárgyi segítségre van szüksége? Vagy a tanárai igazságtalanok vele? A gyermek, hogy elkerülje a számára kellemetlen helyzeteket, további praktikákkal is „próbálkozhat”. Még meg is betegedhet, és akkor a szüleinek haza kell vinniük őt – nincs is más választásuk.

Másrészről, elképzelhető, hogy a gyermek azokat a határokat próbálgatta, amelyeket a szülei felállítottak a számára. A fenti édesanya nem viselkedett következetesen, amikor szembesült ezzel a kísérlettel. Egyszer büntetett, egyszer jutalmat ígért; egyszer türelmes volt, máskor robbant. Azonban, miután elolvasott egy témába vágó könyvet, másként döntött. Azt mondta a lányának, hogy a továbbiakban ő fél nyolckor mindenképpen kilép a házból, és autóval elmegy a munkahelyére. A lány azt csinál, amit akar, de ha nincsen kész időben, gyalog kell az iskolába mennie, bármilyen messze is van, és saját magának kell elmagyaráznia a tanárainak, hogy miért késett. Néhány nap után a probléma megoldódott.

Ha a gyermekünk olyan dolgot tesz, ami nem tetszik nekünk, a legjobb, ha ezt azonnal, egyenesen a tudomására hozzuk, méghozzá úgy, hogy csupán a viselkedését, és nem a személyiségét kritizáljuk. Legyünk konkrétak, egyértelműek, érthetők. A gyermek korához igazított magyarázat is hasznos.

A megalázó büntetések, az eltiltások, a verések, az üvöltözések csak látszólag, néhány perc vagy óra erejéig válnak be, és nagyon romboló hatásúak. Mindez csupán bosszú. Inkább a megoldásra koncentráljunk, és keressük a megegyezés lehetőségét a gyermekkel! Természetesen fel kell készülnünk arra is, hogy megszegi a megállapodást – ebben az esetben mindenképpen ragaszkodnunk kell előzetes elképzeléseinkhez, a gyermeknek pedig viselnie kell a következményeket!

Bálint Xénia , pszichológus