Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Romboló szavak

2010.04.22
„Amikor gyermek voltam, minden édesanyámmal folytatott veszekedésnek – bármilyen apróság miatt robbant is ki - az lett a vége, hogy megsértődött, és a fejemhez vágta, hogy milyen szívtelen vagyok. Nagyon igazságtalannak éreztem, mégis nagyon sokáig elhittem neki, hogy tényleg az vagyok. Ez nagyon rosszul befolyásolta a későbbi barátságaimat, partnerkapcsolataimat – mert, ugyan, ki keresné egy szívtelen ember társaságát?”

A szülők sokszor olyan dolgokat mondnak és tesznek, amelyekkel megbántják gyermekeiket – akik az időnkénti igazságtalanságok emlékét még felnőtt korukban is őrizgethetik. Nem arról van szó, hogy nem lehet tévedni. Sokan rá is döbbennek arra, hogy hibáztak, amikor súlyos szavakat, túl kemény kritikát vagy testi fenyítést használtak – ennek ellenére nem tesznek semmit, kizárólag az időtől, vagy a – saját magukat megnyugtató – utólagos kényeztetéstől várják a megoldást, vagy a gyermek utólagos kényeztetésével nyugtatgatják saját lelküket.

Sokszor egy egyszerű bocsánatkéréssel is elejét lehetne venni a későbbi károknak, a szülő-gyermek kapcsolat megromlásának, a gyermekben kialakuló bűntudatnak, értéktelenség érzésének. A szabályokat meg kell tanítani, de figyelni kell arra, hogy a gyermek azt érezze, hogy kizárólag egy bizonyos viselkedését, és nem őt magát utasítják el. Tehát ahelyett, hogy „Okos kisfiú nem beszél ilyen csúnyán!”, mondjuk azt, hogy „Nem akarom, hogy ezt és ezt a szót használnád, mert bántó!”

„Te ezt úgysem tudod!”; „Te mindig is ügyetlen voltál!” Vigyázzunk az ilyen mondatok használatával is. Ezek olyak kategóriákba sorolják a gyermeket, amelyekből nehéz kitörni. Előbb – utóbb aztán az érintett is el fogja hinni, hogy ő tényleg képtelen elvégezni bizonyos feladatokat, például megtanulni a matematikát. Később már erőfeszítéseket sem fog tenni.

„Azt hiszed, hogy bárkit is érdekelsz?” Sokan úgy nőnek fel, hogy naponta hallják ezeket a szavakat. Rossz önértékelés, önbizalomhiány lehet a következmény – bár nyilván nem kizárólag ennek a mondatnak a hatására. A gyermeknek igenis azt kell éreznie, hogy a szülei őszintén érdeklődnek a világa iránt – és azt, hogy a nézőpontját megpróbálják megérteni.

A szülők nagy része jót akar a gyermekeinek. Miért okoznak mégis sokszor szükségtelen fájdalmat nekik? Néhányan egyszerű ismerethiányból, és talán észre sem veszik. Mások a saját problémáik megoldatlansága miatt. Amennyiben szükséges, egy szakember segíthet ennek a kibogozásában.

Bálint Xénia , pszichológus